Akkor evezzünk vissza a magyar vizekre... Hol is tartottunk...? Ja, pénzhiány és "szervezeti individualizmus" a cégeknél. Némi túlzással: ma olyanok a magyar e-learning-viszonyok, mint Amerikában az aranyláz idején. Terjed a nagy üzlet, na, jó: az üzlet híre, a tengerentúlon dollármilliárdokról szól a fáma, a vállalkozó kedvűek pedig nekiindulnak. Mindenkinek van egy ígéretes ötlete, "lelőhelye", amit féltékenyen őriz, még ha nem is veszik el erőből a teléreket egymástól, mint Klondike-ban annak idején. Mindenki a maga útját járja, kis műhelyek alakulnak, saját szakértőkkel, gurukkal, nem túlságosan figyelve arra, mi folyik a szomszédban, főként, ha az a szomszéd nem Massachusetts államban, hanem mondjuk egy más kerületben lakik. Vannak persze évenként találkozók, szakkonferenciák, ezek hatóköre azonban tapasztalataim szerint általában nem túl széles.
Hadd szögezzem le: ellenezném a rosszfajta állami beavatkozást, az etatista kollektivizmust az e-learningben, mint ahogy az oktatás más területein sem pártolom, legalábbis úgy, ahogy ma Magyarországon ez könnyen bekövetkezhet. Lehet irigykedni a britekre a FutureLearn-program miatt, ahol a kormány is a kezdeményezés mögé állt, miközben sem a magyar felsőoktatási stratégia, sem a lifelong learning keretstratégia nem szán kiemelt szerepet a távoktatásnak. Ám, lehet, ez még mindig kisebbik rossz, ahhoz képest, ahogy például az állam "elklikesítette" a közoktatást.
Íme, néhány Magyarországon alkalmazható, illetve alkalmazott üzleti megoldás. Köztük a legegyszerűbb, ha a vállalkozás - kicsit a saját fenntartású webshopokhoz hasonlóan - maga gyártja, kivitelezi és árazza be a kurzust, amit aztán a saját felületén publikál. Kockázata nem sok van, és látszólag viszonylag olcsó is, hiszen nem kell osztozni a bevételen. Látszólag, mondom, hiszen a hatékonyság érdekében nem kevés energiát és pénzt kell fordítani az önreklámra-marketingre, hogy az ajánlat a konkurensekéi elé kerülhessen. Ez persze főként a témától függ: ha a KRESZ online tanfolyam kifejezést írom be a keresőablakba, még kezelhető mennyiségű lehetőséget kapok, ha azonban egy népszerű számítógépes program használatát szeretném online megtanulni, máris zavarba ejtő a kínálat, ráadásul itt már az ingyenes lehetőségekkel is versenyezni kell. És akkor még nem is szóltunk a korábbi posztban említett nyelvoktatási piacról.
Van e megoldásnak önmarketinges változata is, mégpedig a hírek szerint sikeres, ezt azonban leginkább a már ismertté vált cégek alkalmazzák. Ilyenkor egy szolgáltatás vagy kurzus alapjaihoz ingyen lehet hozzájutni, a továbblépés viszont már pénzbe kerül. Ezt alkalmazza szolgáltatóként a Prezi, illetve az EasyMaths, az online matematikaoktatás zászlóvivője, illetve a hozzájuk köthető online piactér. Részben hasonló konstrukcióban működik a Webuni, egy tavaly indult e-learning portál, amely ingyenes és fizetős kurzusokat is fogad, külsősöktől, ez utóbbiakat a bevétel adott százaléka fejében.
Lehetőség továbbá a szponzorok, támogatók keresése, leginkább a számítástechnikai mamutcégek között Ilyenre is van példa, bár a számomra a legérdekesebbnek nem egy magyar kezdeményezés. Létezik egy kaliforniai illetékességű, kifejezetten az ingyenes online diplomaszerzésre szakosodott szervezet, a University of the People, amely támogatóként nem csak egyebek mellett a Microsoftot és a HP-t, hanem partnerként például az ENSZ-et és az UNESCO-t is maga mögött tudhatja.
Ezzel el is érkeztünk a nonprofit szférához, de erről majd a következő alkalommal ejtenék szót.
Ajánlott olvasmányként pedig egy nem friss, de nagyon igényes írás az e-learning helyzetéről és dilemmáiról.
