Azt hiszem, némi finomításra, egyértelműsítésre van szükség az előző posztommal kapcsolatban. Merthogy sokan félreértették a szándékaimat. "Te tiszta idióta vagy, reklámozod ezt a baromságot?" - kérdezték így vagy még ígyebbül amiatt, hogy felhívtam a figyelmet a Pokémon Góra, illetve a benne rejlő potenciális oktatási lehetőségekre. Valójában ugyanis ezt akartam, és legkevésbé sem kedvet csinálni ahhoz, hogy emberek csapot-papot hátrahagyva ön- és közveszélyes módon feledkezzenek bele a játékba.

Elismerem, a fenti képeket elnézve pedig még inkább elhiszem, hogy a Pokémon Go egy f@szság. De két dolog biztos: jól kitalált, profi dolog egyfelől, másfelől pedig - van. Tehát tök fölösleges azon lamentálni, milyen jó lenne, ha nem lenne, viszont, ha már van, és ennyire sikeres, érdemes megnézni, mit lehet kihoznia belőle az oktatásnak.

Vagy egy amerikai újságcikk Prievara Tibor magyar véleményével az oktatásban ma tomboló játékosítás /gamification/ és élményközpontúság /learner experience - LX/ túltengésének veszélyeiről. Tudom, ez most kicsit maradinak hangzik, pedig eszemben sincs azok mellé az IKT-alkalmazások előretörése idején háttérbe vonult, ám - attól tartok - ma is többségben lévő pedagógusok mellé állni, akik ma is úgy gondolják, mint száz éve jószerivel mindenki Magyarországon: a tanulás=szívás. Munka, fáradság, nehézség, a tudás megszerzése érdekében. És akiknek minden újsütetű, nagy dérrel-durral beharangozott csodamódszer csöndes bukása valójában a malmukra hajtja a vizet. Viszont van máris pár példa a Pokémonok osztálytermi meghonosítására, például itt.

Ami a Pokémonból, Minecraft Educationből számomra leginkább eltanulható, az a profi rendszerépítés, sőt rendszerek építése. Mert a Pokémonban nem az a nagy szám, hogy kis izéket lehet befogni, hanem a keretjáték, a játékosok megmozgatása, a szintek, az egyes figurák eltérő tulajdonságai, a gymek, "edzőtermek"és hasonlók. Van ilyen példa is, amit vagy elhiszünk vagy nem, de az biztos, hogy lehet a mintájára képességfejlesztő foglalkozásokat kreálni, kihasználva azt, hogy minden figurának mások a relatív gyengéi, illetve erősségei, és, hogy  fejleszthetők. Ki lehet használni a szinteket a projektalapú oktatásban, lehet belőle vagy vele tantermi foglalkozást gyártani, lehet "sétálós" - pl. várostörténeti feladatokat belerakni, a gymek pedig a számonkérés terei lehetnek. Szerintem érdemes próbálkozni.