I
Igenis léteznek magyar MOOC-ok, vagyis tömeges nyílt online kurzusok - ezt a hét végén, Egerben tartott oktatástervezési konferencia egyik hozzászólója a szombat reggeli plenáris előadáshoz. És ez talán igaz is, bár - mielőtt megszólnánk tájékozatlanságáért a világterendeket felvázoló Frantisek Daleckyt, a cseh Masaryk Egyetem oktatóját - elgondoltató, hogy az előadó, mint mondta, miért "nem talált" magyar kezdeményezést.
A Google keresője a "mooc magyarul" kifejezés első oldalán a blogbejegyzéseken, cikkeken túl föladja az Óbudai Egyetem keretein belül működő és központilag erősen megtámasztott Kárpát-medencei Online Oktatási Centrum kínálatát, ahol a mostani félévben 24 kurzus elérhető /a honlap tanulsága szerint 29 a csatlakozott partnerek, főiskolák-egyetemek száma, vagyis egy tanfolyam se jut egy intézményre/. A K-MOOC egyébként nem tiszán szabadegyetem - ahogy ma már a nagy nemzetközi platformok sem -, mivel a kurzusok kívülről ingyen is elvégezhetők, viszont a beíratkozott hallgatók ezeket kreditpontokért is hallgathatják. Megjelenik a találatok között a Nemzeti Információs és Infrastruktúra Fejlesztési Intézet égisze alatt uniós támogatásból életre hívott videótár, a szintén támogatott Mathias Corvinus Collegium, bár az általuk ajánlott és MOOC-nak nevezett kurzus - középiskolásoknak való négyféléves társadalomtudományi oktatás - igazából se nem massive, vagyis tömeges, se nem igazán nyílt. Nagyjából ennyi. Talán saját kútfőből még hozzátehetnék néhány, pár saját kurzust kínáló egyetemet, a közös európai portált, ahol időtlen idők óta csak a Miskolci Egyetem négy kurzusa szomorkodik, egy-két magánkezdeményezést, a videótartalmakkal a középiskolásokat célzó zanza.tv -t például, a Webunit, ahol felsőoktatási intézmény - a K-MOOC-hoz csatlakozott Gábor Dénes Főiskola - is jelen van /e kurzusok jelentős hányada azonban fizetős/ és talán még az E-learning kikötő, béta verzióban és mindösszesen 8 kurzussal.
Vajon mi az oka annak, hogy a magyar MOOC-piac ilyen nyögvenyelősen indul? Volt cikk, ami már két éve ezt a kérdést vetette föl, de a helyzet azóta sem túl sokat változott. A "nincs rá pénz"-magyarázat adódna, de pont a fenti példák mutatják, hogy az egyetemek e célra hozzájuthatnak uniós forrásokhoz. Ráadásul egy közös platform létrehozása aligha kerülhet irdatlanul sokba, hiszen informatikai cégek, tanácsadó vállalkozások mintegy melléktevékenységként is fenntartanak ilyeneket. Vagy a ki az úr a házban? rátartisága akadályozza az együttműködést, vagyis hogy senki sem akarna beállni a másik egyetem alá? Ennek persze részben ellentmond a K-MOOC esete, de ha így van /bár nem tudom, ha a Harvard és az MIT együtt létre tudta hozni az edX -et, akkor a magyarok milyen alapon pökhendizhetnének/, abban az esetben az intézmények közös ernyőszervezete, a Magyar Rektori Konferencia csinálhatna egy független piacteret....
Ha már így alakult: legalább az miért nem ismert, ami van? Kár rejtegetni, hiszen a MOOC-ban pénz van, nagy pénz. Léteznek üzleti modellek, van aki a tanfolyami díjakra alapoz, más külső hirdetőkre, megint mások ingyen kínálják a kurzust, a tanusítványért, oklevélért pedig fizetni kell. Megint más a vegyes, a hibrid konstrukciót preferálja, amikor a diplomaszerzéshez az online tanulás mellett előír egy-két személyes kontaktfélévet, mégpedig komoly tandíjért. Mindentől függetlenül is, vajon miért ilyen lanyha a MOOC-indítási hajlam a magyar főiskolák-egyetemek körében? És a már létezőknek miért nincs reklámja, célzott marketingje, hogyan van az, hogy a szakmában viszonylag jártasak is alig tudnak róla? Ez miért nem kihasználható reklámpálya az intézményeknek, amelyek amúgy késhegyre menő harcot folytatnak a hallgatóért, főként a külföldi diákokért, akiknek a felhajtására irodákat tartanak fenn, ügynököket alkalmaznak...?
Szívesen vennék valamilyen magyarázatot. Nekem nincs ötletem.
