Kicsit töprengtem a bejegyzés címén. Először a Tartalommarketing a távoktatásban címet gondoltam, aztán győzött legendás optimizmusom. Gondoltam, nem kiáltok - még - farkast, úgyhogy maradt ez a változat.

A dolog apropója egy írás a branded content veszélyeiről, amire már egy előző bejegyzésemben utaltam, és ami élénk vitát váltott ki a kreativ.hu oldalán. A hozzászólók zömmel védelmükbe vették a tartalommarketinget /részben mert ezáltal saját bizniszük mundérjának becsületét is védték/, mégpedig nagyjából olyan típusú érvekkel, hogy az eredeti írás szerzője "nem érti az idők szavát", meg hogy nincs baj a márkázott tartalommal, ha az "minőségi és színvonalas". Kérdeztem volna magamban, vajon hogyan mérjük a színvonalat? Látogatószámban? Díjakban? Eladási statisztikákban? De hogy mi az etalon, a Kreatív mára szolgált példával is, amikor kilépve kissé az elemzők hűvösen távolságtartó szerepéből simán "tökéletesnek" titulálta a 444.hu Volvo-videóját. A videóval nincs bajom, még ha én inkább untam, minthogy sírva röhögtem volna rajta, de nyilván nem tartozom a Volvo XC 90 terepjárót eladni kívánók elsődleges célcsoportjába. Ennyi.

Az viszont elgondolkodtat, hogy egy szakportál kritikája is a márkázott tartalom gyanúját kelti. Vagyis lehet, maga is része a kampánynak, nem ismertet, nem értékel, nem elemez, hanem esetleg kizárólag azt a célt szolgálja, hogy szakmai renoméját csatasorba állítva "rátereljen" a reklámra. Ha igen, egy apró sikert biztosan elkönyvelhettek: én magam például  - bár belefutottam a videóba korábban - csak a Kreatív hatására néztem meg az anyagot.

Konzervatív vagyok, fanyalgok. Kényes vagyok stílusra, szerepfelfogásra. Ez persze magánügy, a branded content, ha probléma, legyen az újságok, portálok, újságírók baja. Meg az olvasóé, de ha a műfaj iskolapéldáját is ennyire belengi az izzadtságszag, akkor a magam részéről megvonom a vállam. Az autós cikkek zöme eddig is márkázott tartalom volt, portálok még olyan megoldásokat is elfogadhatónak tartanak, amikor egy márka egy típusának úgynevezett tesztjét a típus reklámjával azonos felületre helyezik el. Ettől még persze lehet a kocsi jó, sőt, nyilván az, csak hát nem biztos, hogy annak alapján fogok választani, hogy ki nevezte az adott típust "országúti vadállatnak", az "út királyának" vagy épp "guruló gyöngyszemnek". Persze, kell a szuperlatívusz a címbe, a kattintásszám az első, még ha e pillanatban nem tart még itt az általános magyar sajtógyakorlat. Még.

A távoktatást azonban kicsit féltem ettől a fajta "korszerűségtől", hiszen a tanulni vágyók nem rendelkeznek kellő rutinnal, előismerettel. Ettől tanulók, ugyebár... Pedig a magyar e-learning-világ forráshiányos állapotára kézenfekvően adódik a gyógyír, a szponzorok, hirdetők bevonása. Ma még inkább csak az feltűnő, hogy egyes e-learninges kezdeményezéseknek sokkal élénkebb, jobb a sajtója, mint másoké, holott - amennyire ezt meg tudom ítélni, például szűkebb szakterületemen, az angoltanításban - ezt nem feltétlenül és csak a kiválóság okozhatja. De mi lesz, ha a kurzusok tartalmába is beszivárog a reklám? Ha a kurzus anyaga elkezd ahhoz igazodni, hogy ki mit támogat? Ha a fejlődés bemutatása egy cég fejlesztését jelenti, és az anyag nagyvonalúan elsiklik afölött, hogy máshol ugyanazzal esetleg előbbre tartanak vagy máshová jutottak? Addig nincs gondom, amíg a tanfolyam, kezdeményezés hordozza a felhasznált innováció, program, cég nevét, nincs bajom, ha tudhatom, ez az online kurzus X-é vagy Y-é, de nem szeretném, ha azt mondanák, ez a tökéletes módszer, ráadásul ezt valamilyen függetlennek látszó portál vagy újság tenné. Hihetetlenül örülök, hogy létezik a Samsung SMART School    és kevésbé örülnék, ha egy konkurense hasonlót mondjuk Magyar Oktatástechnikai Akadémia néven indítana, kimondatlanul is a kanonizáltság, "hivatalosság" érzetét keltve, hogy ő a valódi, igazi. A sunyi megtévesztéstől, a termékbemutatós tempótól, a hamis látszattól féltem a jövő jóhiszemű távtanulóit.

Lehet, én sem hallom az új idők szavát?