Nem szeretnék a számok bűvöletébe esni. Pláne, ha azok a jövőt, az elkövetkező évek tendenciáit igyekeznek előrevetíteni. Megnézem, összevetem őket a magam esze, tudása szerint, és passz. Azt meg végképp elkerülném, hogy ezekből messzemenő következtetéseket vonjak le, elméleteket kreáljak civilizációk felemelkedéséről és hanyatlásáról.
Ezek a magyarázkodások mindig úgy folytatódnak: de... És az érdekesebb rész itt ilyenkor jön. Tehát e-learning. Akárhová nézek, azt látom, a távoktatási ipar masszív bővüléssel kalkulál 2015-ben, illetve a következő néhány évben. Ez evidencia, közhely. December-január folyamán tucatnyi előrejelzésbe futottam bele, és - bár a számok némiképp eltértek - mindenki ugyanezt valószínűsítette. Idézzünk fel közülük egyet, az általam legutóbb olvasottat, az elearningindustry prognózisát.Talán pontosabb lenne simán diadaljelentésről beszélni: 10 százalékos világpiac-bővülésről, a mobilos távoktatás piacának 18 százalékos, az oktatási folyamatot vezérlő rendszereknél 25 százalékos növekedésről. Van viszont közöttük egy lista, amit külön is érdemes beidézni. "The growth rate of self-paced eLearning by country is
- India: 55 százalék
- Kína: 52 százalék
- Malajzia: 41 százalék
- Románia: 38 százalék
- Lengyelország: 28 százalék
- Cseh Köztársaság: 27 százalék
- Brazília: 26 százalék
- Indonézia: 25 százalék
- Kolumbia: 20 százalék
- Ukrajna: 20 százalék"
A forrás az ambientinsight.com. Fogalmam sincs, mennyire tekinthető hitelesnek a lista, igazak-e a százalékok, illetve hogy jönnek ki. De azért eljátszanék a gondolattal, mi van, ha tényleg megbízhatóak az adatok, ha nem is a növekedési százalékok szempontjából, de legalább a lista top 10 országa e-learningben nagyjából tényleg a leggyorsabban fejlődő csoport.
Az ázsiai "tigriseknek", gyanítom, mindenképp ott a helyük, annak alapján, amit informatikai fejlődésben évek óta mutatnak. Kínaiul nem tudok, de azt látom: India - angol nyelvű - elearning-ipara nagyon ott van, legyen szó IT-háttérról, MOOC-okról, vagy blogolásról. De vajon mi zajlik ma Közép- és Kelet-Európában? Mert Romániát még csak-csak érteni vélem a már egy korábbi bejegyzésben is emlegetett állami táblagépakció miatt, de bevallom, a többiekről, Lengyelországról, Csehországról, és Ukrajnáról távoktatási szempontból nem sokat tudok. Talán annyit még, hogy közülük páran - ezen belül kisebb mértékben Magyarország is - tanügyi exportoffenzívába kezdtek, s egyre nagyobb számban sikerül becsalogatniuk a továbbtanulni vágyó külföldieket. egyetemisták számát. Ukrajna, ami viszont háborús övezet és gazdasága a csődközelben támolyog, kakukktojás: itt mondjuk egy kicsit elfog a bizonytalanság az adatok hitelességét illetően. Magamnak is mondom, érdemes lenne megvizsgálni, milyen is az e.learning helyzete ezekben az országokban.
És persze azt is tudom: a százalékos növekedés nem jelent abszolút értelemben vett fejlettséget: a távoktatás alkalmazásánál két százalékról 22 százalékra eljutni nem könnyű, de még mindig könnyebb, mint mondjuk 76-ról 96-ra. Ahogy az is, minél később "robbant" egy ország, annál meredekebb növekedési grafikont képes produkálni - már, ha van pénz és a szabályozási környezet is kedvező.
Ez, vagyis a piac telítettsége magyarázhatja, hogy a nyugat-európai országok egyike sem fér fel a növekedési toplistára, mint ahogy nincs ott a korszerű távoktatás és élethosszig tartó tanulás műfajteremtője, az Egyesült Államok sem. Ráadásul úgy tűnik, leginkább Amerikában hallatszanak egyre inkább technológiai szakadékot, mivel - mint erre az EDUCAUSE kutatása rávilágított - az oktatók és intézményeik egyre kevésbé tudnak lépést tartani a technikai fejlődéssel.
