Pénzhiány - ma, 2015 első hetéig legalábbis, ez diktálja a szabályokat a magyar e-learning piacán. Ha pedig nincs tőke beruházásra, fejlesztésre, kísérletezésre, pedagógiai képzésre, akkor nincs, legjobb esetben felemás a fejlődés.
Az első, ami feltűnő: a távoktatás magyarországi szereplői a nyugat-európaikat, sőt az amerikaiakat megszégyenítő módon haszonelvűek, mégpedig közvetlenül és esetenként már-már mohón azok. Tudom, egy korábbi bejegyzésben, az online médiával párhozamot keresve éppen az ingyenesség kockázataitól óvtam a MOOC-okat. Azt is tudom, nem minden merő jótékonyság, ami esetleg annak látszik: ha egy méregdrága amerikai magánegyetem ingyen elérhetővé teszi online kurzusát vagy kurzusait, akkor ott gazdasági megfontolások is vannak. Az ilyen MOOC nagy reklámértékű és például alkalmas arra, hogy az egyetem fizetős csatornáiba terelje a /korábbi/ e-diákokat.
A MOOC azonban ma Magyarországon jószerivel ismeretlen műfaj, az ezeket összefogó piacterek pedig értelemszerűen végképp nem léteznek. Az e-learning jelenleg egymástól elkülönülten működő magányos harcosok terepe. Van egy sor magyarországi - általában országos vagy nemzetközi hálózattal rendelkező - nagyvállalat, ahol a belső továbbképzések jó ideje távoktatásos formában /is/ zajlanak. Ilyen például az OTP Bank, de hatóságok, például a NAV, szintén használnak e-learning-megoldásokat. Ez idáig persze magánügy. Mindenki saját költségvetése terhére fejleszt vagy sem, saját munkatársait képezi úgy, ahogy azt a legjobbnak tartja. Az viszont már a "köz" érdeke is, hogy a tapasztalataik a piacon is hasznosuljanak, mint ahogy ez a ritka példák egyikénél, az OTP-nél történik.
A profitérdekelt kisvállalkozások egyre-másra lépnek be a távoktatási piacra: a kínálatukban megtalálhatók az OKJ-képzések, számítógépes programok oktatókurzusai, de KRESZ-tanfolyam is. Az "online" a jelek szerint leginkább a nyelvtanárok, nyelvoktató vállalkozások között vált divatszóvá, se szeri, se száma a magukat így hirdetőknek. Esetükben azonban nem árt az e-learning fogalmát igencsak tágan értelmezni, s nem túl magasra tenni a szakmódszertani-esztétikai mércét. Az ilyen kezdeményezéseknél ugyanis keveredik a valódi táv- és vegyes oktatás a tankönyvek-segédletek digitális formában való terjesztésével, a netes tanfolyami beterelő marketinggel, sőt azzal is, ha valaki közösségi oldalon egy infografikát posztol.
A távoktatás forradalmának zászlóvivői az egyetemek és főiskolák. Máshol. Igaz, nálunk is szaporodnak az egyetemi e-learning próbálkozások Egertől Gödöllőn át az ELTE-ig vagy a a Műegyetemig, ezek azonban leginkább zárt, csak hallgatói kóddal elérhető rendszerek, bár például a BME-videotórium részben kivétel ez alól. A gyakorlat esetlegességet mutat: ha egy intézménynek van erre szánható valamennyi pénze, mondjuk pályázati forrásból, belevág a távoktatás fejlesztésébe, ha pedig elfogy a pénz, lelassít vagy leáll. Példa lehet erre a két éve indult Virtuális egyetem, ami mára megszűnt, illetve egy elhagyott Facebook-oldallá soványodott.
Ingyenes, nonprofit online piacterek viszont nincsenek. Olyanok, mint Amerikában a Harvard és az MIT által alapított edX vagy konkurense, a stanfordos kezdeményezésű Coursera. A tavalyi év egyik legjobb híre viszont, hogy - ha nem is egyetemi alapítóval - indult egy magyar piactér /bár a Gábor Dénes Főiskola jelen van a portálon/, amely vegyesen kínál ingyenes és fizetős kurzusokat, s e tekintetben leginkább például az Udemyre vagy a Lyndára hasonlít.
Ötletszerűség és önfejlődés. Annak minden előnyével és hátrányával: bizonytalan forrásokkal, üzleti kísérletekkel. De erről legközelebb.
