Először jó ötletnek tűnt...Belefogtam ebbe a hülye távoktatás-F-1-párhuzamba. és nem jövök ki belőle. Mert nemcsak erőltetett, modoros, de sánta is. Lett volna legalább Dakar, ahol kamionok, autók meg motorok mennek nagyjából ugyanazon a pályán.
Mert úgy látom, nincs olyan, hogy e-learning általában. Más célcsoport, más tartalom, más üzleti megfontolások vannak. Egy dolog azonos, az autózásban is, itt is. A hajtóanyag, a pénz.
Amikor azt olvasom, hogy az e-learning sok milliárd dolláros üzlet, elgondolkodom, hogy jöhet ki ez az összeg? Mert - nyilván - benne van a tőkeerős fenntartók pénze, akik marketingmegfontolásból, hasznot remélve áldoznak az iparágra, ide számítanak a felhasználói oldal, a fizetős hallgatók, illetve a hirdetők-szponzorok befizetései. Vaskosan benne van az egyes államok és például az Unió támogatása, de nyilván hozzáadódnak azok a bevételek /és kiadások/ is, amelyek az informatikai-fejlesztői háttérintézmények mérlegében jelennek meg. Olyan ez, mint az online hírszolgáltatás piaca: mondják, ennyi meg annyi milliárd dolláros/eurós/forintos üzlet. Hol? A nagy nemzetközi médiabirodalmak többsége keresztfinanszíroz /nyereséges termékei profitjából tol át pénzt/, kattintásszámot próbál eladni hirdetőknek. Darabra gyárt, bombasztikus, néha hazug címekkel operál, átvesz mindent más portáloktól, átcímezi őket, és - a tisztesség kedvéért forrásmegjelöléssel ugyan, már ha - a saját oldalán próbálja eladni. Jönnek az übercuki videók, megindító történetek. és alig van hónap, hogy egyikről-másikról ne derülne ki, kamu az egész, hoax, mém, photoshop. Addigra viszont már egy csomóan átvették. Mindent a UU-ért.
Ja, és közben mindenki ugyanabban a zsebben, a hirdetőében turkál. Az meg - tisztelet a néhány kivételnek - vérszemet kap, egyre mélyebben szól bele a szerkesztői munkába. És jönnek a natív hirdetések, a cikknek álcázott reklámszövegek.
A világlapok online kiadásai egyre inkább arra kényszerülnek, hogy fizetőssé tegyenek oldalakat. Kényszermegoldás, de még olyan is van, akinek bejönni látszik. Magyarország még nem tart itt. Pedig a nagy kiadók online üzletágai gyakran nem hogy profitot nem termelnek, hanem veszteségesek, néhányan nullszaldó körül ingadoznak, de mindenképp kiszolgáltatottak a szponzornak, hirdetőknek. Csoda? Nem. Generációk nőttek fel, akik abban élnek: az információ az interneten demokratikus, mindenki számára elérhetői. Magyarul: ingyen van, illetve csak úgy, egyszerűen van.
Meg azt is hallani, milyen olcsó az online újság. miközben a printet terheli a papír, a nyomda, a terjesztés. Nem hiszem, hogy egy profi hírportál olyan nagyon olcsó lenne. Hogy mi mennyibe kerülhet, ahhoz elég csak ránézni a nagy portálok impresszumára, a szerkesztők, újságírók, videósok számára. És akkor még ott van mögöttük a technika: szerverpark, informatikai helpdeskesek, fejlesztők hada. Igen, egy pár fős blog fenntartása nem drága, egy két stabil hirdető simán eltartja. Véletlen lenne az elektronikus sajtó "elblogosodása"? Vagyis, hogy a profi oldalak maguk alá húzzák a blogokat? Tévedés lenne azt mondani, hogy - legalábbis idehaza - a webes hírszolgáltató ipar legtöbb szereplője tétova üzleti modellekkel, bizonytalanul és kiszolgáltatottan működik?
Talán elkalandoztam. De nem biztos: vajon nem indult-e el az e-learning ilyen irányba? Nem lesz-e hasonló gond évek múltán az ingyenes kurzusoknál, a MOOC-oknál is?
